Gábris János

     

 

 

Bevezető: Mikor egy társadalom arra készteti állampolgárait, hogy szembeforduljanak törvényeivel, -mikor egy szabad ország rabszolgasorban tart embereket, s a hatalom csupán a pénz

mennyiségétől függ... ott nincsenek távlatok.

Két fiatal lázad fel az erőszak, a fogyasztói társadalom ellen, s otthagyva a city bűzét, motorokra pattanva beleszáguldanak 

                                              a természetbe.
                                              Szebb, jobb, emberibb dolgokat keresve az úton...

                                         

 

                                              -Látni és érezni, menni

                                               s nem letelepedni az úton.

                                              -Beleveszni a fénybe,

                                              játszani széllel,

                                              visszatérni győztes

                                              melegséggel..

-céljuk.

Az ábrándokat széttöri az idő, realitássá válik az utazás, nincs megérkezés, csak szabadság és áldozatok.

 

Fel a gépre !

 

Dohány kell, temérdek egyszerre

nekiiramodásunk ára ez.

Mindegy az ürügy : hogyan,

utunk ismeretleneket keres.

Port kerítünk, kábulatos fehéret

üzlettársnak egy Rolls-os fejet,

fitymálhat szajrét, lényeg az, vesz.

Átkozott passzer sokat  nyert megint.

Végre fizet, azután búcsút int.

Szerválunk spéci járgányokat,

szunyáló sebességű,

lóerős távolságokat...

-Fel hát a gépre

rengjen száguldó teste,

nap nyergéből nem vethet ki,

csak reflektoros este!

Fel hát a gépre, vesszünk a légbe!

Búgjanak fogaskerekes változások,

jöjjenek lánctalan, álmodó állomások.

Gyerünk zakatolni oldódó kitöréssel,

szélnél gyorsabb társunkkal,

süvítő rohanásunkkal

-előre és el...

 

Tedd le a terhet!

 

Képzeletünk szárnyal,

levetve gátlásokat.

Minden darab táj ad

ajándékul villanásokat.

Valami maradt mégis súlynak,

nem tudjuk nevét

Eldobnánk repüljön

messzire, szerteszét.

Dalt adjatok fák,

lüktető mosolyt,

csókoljatok sugarak

otthonos seholt!

Barátom, tedd le a terhet,

de ne a lábadra tedd,

mint én...

 

Nem arra születtem...

 

...hogy sorsot bilincsként viseljek,

hogy sarkából

tőlem forduljon ki a föld.

Tisztának, gondolkodónak érzem magamat.

Nem ölök , nem bántok senkit:

-látni, menni, élni akarok szabadon.

Társadalom nem köthet meg,

hatalom meg nem állíthat,

pénz meg nem részegít.

Szeretni, tenni békében akarok,

nem szolgaként,

betonerdők lakójaként.

Hegyek, völgyek, vizek mellett suhanni,

s megtérni sziklahorizontos alkonyattal,

síkságba feszülő önmagammal

rohanó álmaimhoz.

Valahova érve

fénybe égbe veszve beteljesülni:

-felszabadultan és átszellemülten,

rabság nélkül, szenny nélkül,

mert nem arra születtem...

 

Szárnyad lehet...

 

...tán madár vagy.

Rajzolhatsz felhőkbe furcsa figurákat:

nyolcast, csillagot, négyszöget...

Nézd! Két társad élvezi, jót nevet.

Ne kergess ábrándokat,

nem te teremtetted világodat.

Rossz az veled és nélküled...

Most felhőkbe rajzolhatsz négyszöget.

Örülj a többivel, húzd a gázt vágtass!

Szárnyad lehet, tán madár vagy...

 

Vádirat, -avagy- Ne dobd el a csikket!

 

Arcok nyugtot kereső ráncaiban lobban el a nap.

Lángfoltos gondolatok.

Kabátod bár sávos, csillagos

és széllel játszik hajad, nem számít.

Ha törvényekkel szembefordulva motorra szállsz,

hátat fordítva  a rohadt citynek,

s szabadon,  magad normáival élsz -nem nézik el.

A hatalom jogot ad ölni, rabolni, háborúzni,

-mégis tiszta marad a lap.

Korgó gyomrú csóró egy feltört üzletért

több év sittet kap.

Milliomosoknak van igazuk, ők az állam urai.

Törvényt hoznak, mit ők szegnek meg elsőnek

-mégis téged taposnak el, ha fellázadsz

és a saját fejed után mész.

Megijednek attól, amit képviselsz.

Hm... Marslakók jönnek. Egy rám villogtatott,

s elzúgott balra...

Új rendet csinálnak, valószínű a házzal együtt.

Azok a rusnya békák, húznak a mocsárban,

közben teljes kapacitással dolgozik a hadiipar,

bombák robbannak valahol a földeken.

Köpök rá...

Hosszan benntartani a füstöt.

Míg dumáltam, elaludt...

Ne dobd el a csikket, add tovább nekem!

Ha nem ég tett el holnapig, akkor szívjad újra, biztosan jólesik.

Bűvös füst bódít el majd egy hajnalt...

 

Hat és kilenc...

 

Mikor a hat kilenc volt,

a két utazó három,

nem volt heg arcodon,

s az erőszak álom

volt csupán...

-Én nem bánom,

én nem bánom!

Átok rendcsinálók,

ostoba vagányok

bölcs barátunkat

éjjel kinyírtátok.

-De sajnálom,

de sajnálom!

Fáj az út,

messze fut

Mardy Grass-ra.

Tovább, tovább!

végigcsinálom...

Mikor a hat kilenc volt,

a két utazó három.

 

Fohász

 

Ó Isten, mondd! Milyen az,

ki romlott virágokat szeret

társáért, mámorban,

meggyalázva temetők csendjét.

Anyám! Nem öröm szeretnem,

meztelen vagyok, bánt a sors ,

éget a létezés.

Miért nem szedtél antibébit!?

Harapnak a napok, fogy erőm.

Nem sivár célt vártam,

közhelyfesztivált...

 Beteljesült ábrándokkal

fáj megérkeznem

távolodó magamtól.

Ó Isten, mondd meg!

Mit ér a szabadság, ha nem értem,

mit ér a szerelem, ha nem érzem,

csak csinálom és  szenvedek.

 

Csaltak a prizmák...

 

...nem színes, fehér volt a fény.

-Mit érdemel az, ki kilép a sorból,

siet megszületni, s felébred, ha él.

Ki tenni fél és elbújik,

mit nyer, mit veszít?

Nem ismerni kín,

megismerni fájdalom, hallgatni bűn,

beszélni ártalom...

...üresbe szalad a fonal -eltűnik.

Elszúrtuk mama, várj!

Hazatér fiad fáradtan hozzád,

s nem indul újra,

csak megérkezhessen egyszer még...

 

Epilógus

                            Némák a folyók,

                                   felettük nem zeng kiáltás,

                                  Az ég eltakarta szemét,

                                    nem hallani visszhangtalan

                                   két lövést.

                                  Nem lángba dermedt 

                              sebességeket várt,

nem két élettelen motorost... 

Mást!

most megváltás egy sóhaj is.

ha nem szabadságra,

rabságra neveled!

Két fiad elveszett a beteljesülésben,

a Mester várja fent őket a kékben.

Megtértek békében ó folyó,

"Célt elérve" kezüket már nem köti béklyó,

Fű a temetőjük, harmat a szemfedő,

ablaktörő nap jő, zajtalan idő...